Navigare necesse est

2011. ápr. 11.

Ez a bejegyzés mútidézés, mert évek óta nem jutottam le a rendes egyhetes balatoni flottás vitorlástúrára. Lehet, hogy azóta változott a túra, de remélem nem sokat.

A vitorlázás a Balatonon, ahogy én megismertem, strukturált semmittevés. Alkalmasint nagyon is aktív semmittevés, de többnyire valódi, testi értelemben vett punnyadás. A semmittevés a lényege: minél kevesebb munkával eljutni a Balatonról a Balatonra.

A strukturált semmittevés gondos előkészítést igényel, ami nincs híján a kemény munkának. Meg kell szervezni a flottát. Akiknek nincs hajójuk, a többségnek, bérelniük kell. Néhány csapatnak megvan a bejáratott baráti hajója, más csapatoknak évről-évre utána kell járniuk, hogy milyen hajót bérelnek, kitől és mennyiért. A csapatok nagyjából előre megvannak, de mindig kell sakkozni valamennyit a résztvevőkkel: melyik hajóra kerülnek, ki lesz a kapitány, jól összejön-e a csapat? Ha nagyjából megvannak a csapatok és a hajók, ki kell osztani a szerepeket, amiből a leglényegesebb, hogy melyik nap ki főz, és mit. Persze ennek is kialakult a gyakorlata, de minden évben van valamennyi változás, úgyhogy meg kell hozni a döntéseket, mégpedig előtalálkozók formájában.

Ha minden előkészületet megtettünk (utólag persze mindig kiderül, hogy dehogy), akkor le kell jutni a hajókhoz. Egyre több résztvevőnek van kocsija, de azért még így is romantikusan telepakolva lehet csak lejutni. És amikor az összes cucc megjelenik a hajó mellett, egy gyakorlatlan túrázó el sem tudná képzeni, hogy hova fér majd el, nem beszélve a legénységről. A régi szép időkben a kölcsönzős hajókat még meg is kellett javítani indulás előtt, úgyhogy némi jártasságra tettünk szert a hajóépítés terén, ami túra közben többször is jól jött.

Bepakoltunk, indulhatunk. Az indulásról általában csak homályos emlékeim vannak, mert addigra gyakran berúgtam. Az első érkezésről pedig néha egyáltalán nem maradtak emlékeim, de érdekes dolgokat meséltek. Természetesen, ha kapitány voltam (talán háromszor, vagy négyszer), akkor nem piáltam, csak a kikötés után, akkor viszont gyorsan igyekeztem utolérni a csapatot, és ez rendszerint nagyon sikerült. A Belkereskedelmi Kölcsönzős időkben Boglárról indultunk Révfülöpre, késöbb Tihany lett az első célpont.

Innentől kezdve rutinszerűvé válik a túra szerkezete. Este kaja, mindig később a tervezettnél. Általában a közös bográcsban készül, amit reggel el kell mosni, és átadni a következő főzőhajónak. Ez a bogrács az, ami összetartja a flottát. Kaja előtt, közben és utána szocializálás, ivás, éneklés, rosszalkodás, beszélgetés, röhögés, játékok, tarokk, stb. Jó időben fürdés, rossz időben küzdelem az elemekkel. Fontos, hogy zavarjuk a békés kikötői népeket, akik csendre és nyugalomra vágynak. A keményebb idegzetűek viszont szívesen csatlakoznak hozzánk, színesítve a társaságot.

Másnap reggel kapitányi értekezlet. Hová megyünk ma, azaz hol lesz a kaja? A kapitányi értekezlet a röviditalok jegyében zajlik. Általában könnyen kialakul a konszenzus. Ha vita van, az admirális dönt, és azt el is fogadjuk. Végül is nem mindegy? Így is, úgy is maradunk a Balatonon.

Gyors összepakolás és indulás. A többség már tíz óra felé felébred, csak a legkeményebb versenyzők bírják tizenegy utánig. Villámgyors reggeli. A szokásos tojásrántottához ismerős helyen akár egy órán belül hozzá lehet jutni. Egy vásárló csapat, ha siet, egy óra alatt is összeáll, és fél óra elég eldönteni, hogy mennyi paradicsomot vegyünk. Így nem csoda, hogy a leggyorsabbak már délelőtt, 11:59-kor, kifutásra készek. Ami persze nem jelenti azt, hogy ki is futnak, mert hova siessenek, ha a többiek még csak most ébredeznek?

Ez a jól szervezett és gyors indulás külön nevet kapott a régi szép túrajollés idők egyik kultikus jelentőségű kikötőhelyéről, Fenékpusztáról: "nagyfenéki toporgó". Bizonyos értelemben az egész túra egy hosszabb-rövidebb takkokkal tagolt nagyfenéki toporgó.

Ha van szél, akkor vitorlázunk. Ha nincs, akkor is, csak lassabban. Az is előfordul, hogy van szél, és nem szembe fúj. Az ilyen, ritka időjárási jelenséget nagyra értékeljük és megbecsüljük. Az időjárásfelelős és az admirális külön dicséretet kapnak, és méltán büszkék magukra. Ha már a kikötőben látjuk, hogy lesz szél, és nem szemből, akkor persze nem sietünk az indulással. Ebből nagy pofáraesések származnak, mert indulás után általában letöttyed a szél. Tanulság: a "jó szél" fogalma múlt idejű. "Jó szelünk volt."

A semmittevés csúcsa a gyenge szélben való vitorlázás. Lassan megyünk, tehát sokáig tart. Egy ember aktivitásának néhány százaléka bőven elég a hajó vezetéséhez, a többieknek abszolúte semmi dolga nincs a semmittevésen kívül.

Ha elgyengülnénk a semmittevésben, megállhatunk fürödni, de sokkal jobb megoldás a látogatás. A látogatás gyakran vízicsatával kezdődik, ami szerencsés esetben kiterjed az egész flottára. Magának a szűk értelemben vett látogatásnak két alapvető formája van: 1. "Van piánk! Gyertek át hozzánk!" 2. "Van nálatok pia? Átmennénk hozzátok!" Az eredmény ugyanaz.

A vihar az kaland. "A kaland kellemetlen élmény, utólag elmesélve" (H.L.). A vihar önmagában teljesen értelmetlen. A vihar értelmét az elmesélése, felidézése adja meg. Minél több elmesélni-, felidéznivaló kötődik hozzá, annál nagyobbra értékeljük. Legjobb a közepes (a túra folytatását veszélyeztető, de végül is nem megakadályozó) hajókárral kombinált flottaszétziláló vihar, nádasban alvással fűszerezve. A régi idők viharainak külön bájt adott, hogy a mobiltelefon nem segítette a flotta összeterelését.

Az utolsó olyan este, amikor együtt van a flotta, a kulturális bizottság irányítása alatt áll. Ekkor van a főzőverseny, a zászlóverseny, és ha van, a kulturális verseny ideje, illetve eredményhirdetése, és általában minden alkalmat megragadunk, hogy díjakat, ajándékokat osszunk ki az arra érdemeseknek és nem érdemeseknek. Ezen az estén a nagy vidámság közben már előrevetíti az árnyékat a végzet: másnap vége a túrának. Több hajónak még az éjjel vagy tényleg kora reggel el kell indulnia, hogy leadja a hajót. A szerencsésebbek még vitorlázhatnak egy vagy két napot, de feltartóztathatatlanul közeleg a kikötés, kicuccolás, becuccolás a kocsiba, és az elmenetel.

Az évi rendes vitorlástúrának vége, jöhet az utótalálkozó, fénykép- és videónézegetéssel, és a következő évi túra tervezése. Navigare necesse est.

Roppant érdekes