Pszicho

2011. ápr. 16.

Álom

Népszerűsítő lélektani irodalmat és egyetemi tankönyveket olvasva, valamint személyes tapasztalatokból azt szűrtem le, hogy az álomélményt elsősorban a felébredés előtti másodpercek benyomásai alakítják ki, mégpedig a felébredés után közvetlenül, még nem teljesen éber, de teljesen tudatos állapotban.

A testi élmények alvás közben is élénkek lehetnek, hiszen az érzékeink működnek. Példa erre az ágyról való leesés. Nem tehetetlen testkén zuhanunk le, hanem pont úgy, mintha ébren lennénk: testhelyzet-változtatással és kézzel lábbal kivédjük a puffanást. És egy kisgyerek akár még fel sem ébred ettől. Hogy a látásunk mennyire működik, azt nem tudom, de csukott szemmel a fényt biztosan érzékeljük. A testi élmény hatása az álomélményre jól ismert: az alvás közben légzési zavarral küszködők gyakran ébrednek szorongásos álomból.

A testi élmények a tudatunkban is tükröződhetnek, de az élénk álmodás szakaszában mindenféle tudattartalmak megjelennek a rövidtávú memóriában. Ezek lehetnek érzelmek, személyek, helyek, formák, színek, szagok, testi benyomások, bármilyen, akár elég komplex emlékek.

Ébren egyszerre 5-10 tudattartalom aktív az úgynevezett munkamemóriában. Ezt könnyű kísérletesen ellenőrizni, pl. számmemória feladatokkal. (Egy fejszámoló művész nem több számot jegyez meg, mint egy átlagember, hanem nagyobbakat, és több művelet eredményét tudja fejből.) Az a feltevésem, bár ezt nem tudtam ellenőrizni a szakirodalomban, hogy ébredéskor a rövidtávú memóriában éppen ott lévő tudattartalmakat és az aktuális testi élményeket használjuk fel az álomélmény kialakításához úgy, ahogy fejszámolásnál a munkamemóriában lévő számokat az eredmény megkapásához.

És itt jön a bökkenő. Álom közben csak részben vagyunk tudatosak, ébren viszont teljesen. Az egyik különbség, hogy ébren (egészséges embernél) egységes a tudattartalom, álomban viszont nem kell, hogy az legyen. Azaz az álomélmény kialakításánál az egymással nem feltétlenül összefüggő tudattartalmakból egy egységes élményt, egy egységes sztorit kell képeznünk. Pl. ha azt álmodtam, hogy lila, anya, nő, pamlag, szerelem, akkor szerencsés esetben a pamlag lesz lila, és a nőbe leszek szerelmes. De mi van akkor, ha pamlag helyett békáról álmodok, és ha nő helyett férfiről? Akkor már kicsit zavarbaejtőbb lehet az eredmény.

A tudatos állapotban szerencsére elég nagy szabadsággal rendelkezünk ahhoz, hogy a meglévő elemekből a számunkra elfogadható álmot rakjunk össze. Ha ez nem sikerül, az arra utalhat, hogy valami ellentmondással küszködünk. De úgy gondolom, hogy ezt nem kell túlértelmezni. Lehet, hogy csak éppen így alakult. Az összerakott álomélmény hangulata viszont, véleményem szerint, az ébredés hangulatát tükrözi, és nem az ébredés hangulata az álomét.

Illusztráció gyanánt ide írok egy kellemes többszörös álomélményt. Ez úgy jött létre, hogy ebéd utáni szunyókálás végén többször félig felébredtem, és megjegyeztem az álomélményeket, de aztán rögtön visszaaludtam. Lehet azon gondolkodni, hogy vajon mik lehettek a tudattartalmak, és mi került hozzá az ébredésekkor, de reménytelen. Számomra persze egy csomó lehetséges értelmezés nagyon is világos, abból, hogy elalvás előtt mit csináltam, kire gondoltam, mi foglalkoztatott. És a felidézett személyek egy részéhez név is tartozik. De ezeket megtartom magamnak.

Akkor hát jöjjön a háromfedelű álom:

Szibériában vitorlázunk, egy tengeri kikötőben, valamit szerelni kell, közben megbillen a hajó, és bejön a víz. Nem aggódom, nem fogunk elsüllyedni, de így nem lehet szerelni. Mondom a barátomnak, hogy ne üljön benne hajóban (kicsi a hajó, mint egy túrakajak), mert amíg el van süllyedve, nem tudjuk megszerelni. De nem látom őt, elkezdem keresni, a víz alatt is, és nem találom. Talán kiúszott? Közel vagyunk a parthoz, remélem, hogy ott meglesz.

Felébredek az álomból, na jó, akkor nem volt semmi baj. Ott vagyunk a parton, a szibériai kikötőben, nagy társasággal, egy barna színű fa mólón lévő nyitott oldalú építményben, és ott van a barátom is. El akarom mondani neki, hogy mit álmodtam, de észreveszem, hogy a barátom úgy néz ki, mint én. Sőt, az pont én vagyok, frissen vágott tüsi hajjal. De alacsonyabb a valóságosnál, és kövérebb, úgy, mint én régebben. Most akkor én mentem össze, vagy a barátom, akinek a szemével nézem magamat, lett magasabb? És kinek a hangján beszélek? Nevetve kérdezem erről a barátomat (aki az én testemben van), közben megvakarom a fejem (azaz a barátomét), és kezemben marad a haj egy része. Göndör, őszes haj. Rájövök, hogy ez színházi kellékhaj, de ez még nem oldotta meg a problémát, hogy nem vagyok a saját testemben. Viccesnek találom a helyzetet.

Felébredek az álomból, na jó, ezzel a probléma megoldódott. Ott vagyok az Egyetemen, valószínűleg valahol Szibériában, de legalábbis Oroszországban. Az Egyetem belül zegzugos. Valamilyen rendezvényre igyekszem, örülök, hogy nem vizsgára: öregdiák vagyok, végeztem már. A rendezvényen ott lesz egy barátnőm is. Az a fal, a folyosó végén, ahonnan az utolsó, már sötédedő fehér lakk festésű ajtó nyílik, ferde, nem derékszögű a folyosó falának irányára. Sok papír lóg rajta, amik egymáshoz vannak tűzve. Amint kinyílik az ajtó, az összes papír lebegni kezd a huzatban, mint egy zászló. Egy vörös hajú idősebb tanárnő néz ki rajta, és mond valamit egy mögöttem lévő kollégának. Én közben elfelejtettem, hogy milyen rendezvényre igyekszem, de ő kedvesen beinvitál, hogy ott lesz az bent, látom is a terem ajtaját a tanszék belsejében. Belül a terem ugyanolyan színű, mint a kikötői móló fája, nagyon barátságos. Sokan vannak bent, túl kicsi iskolai padoknál, vagyis inkább a padok tetején ülnek. Valamit mutatnak a tévében, egy régi készüléken. Próbálom nézni, de rosszul látom az előttem lévőktől. Rájövök, hogy egy régi álmomat nézzük. Kisgyerekek, 7-8 évesek, kimennek egy házból a szép zöld gyepre, fák alá, és az egyik egyik egy aranyos, huncut kislány, vörös hajú, és van köztük egy kisfiú, azt hiszem, az én vagyok, és tudom, hogy fog valamit mondani a kislánynak. Közelről mutatja a kép a fiút meg a lányt egy fa tövénél, de már sokkal idősebbek, 14-15 évesek, és a lány szép nyúlánk, fekete hajú, kreol bőrű. Na, hogy lesz ebből az én álmom? kérdezem magamban, és felébredek.

Noha így leírva kicsit túl kuszának hathat az álom, az élmény nagyon derűs volt, és jókedvűen ébredtem. Megnéztem az órát, csak 25 perce feküdtem le, de teljesen felfrissültem.