Itt a világvége: jön az Elenin üstökös!

2011. júl. 25.

A hülyeség tobzódása

Az Elenin üstökös tényleg jön, és októberben közelebb lesz hozzánk mint a Vénusz valaha, nagyjából százszor olyan messze, mint a Hold, és majd szépen el fog menni. Ha szerencsénk lesz, akkor szabad szemmel is látható lesz, de nem biztos.

Akkor hol itt a világvége? Októberben hurrikánok és földrengések lesznek. Mint minden októberben. A Föld légkörének széndioxid tartalma magasabb lesz, mint bármikor az elmúlt két millió évben ebben az évszakban, és kevesebb lesz az őserdő, mint a Jégkorszak vége óta valaha. És nyakunkon lesz még a pénzügyi válság, ha csak nem egy újabb és még súlyosabb, és egy csomó politikai fejlemény, amit nem látunk előre, de hogy aggasztóak lesznek, az bizonyos. És mindezeknek semmi köze sem lesz a Elenin üstököshöz, vagy ahhoz a néhány másikhoz, ami a mostanában megközelíti a Napot.

Miért pont az Elenin? A Google-ban a "Comet Elenin" keresésre 8.270.000 találatot kaptam, a "Comet Garradd" keresésre 46.300-at. Az Aerith katalógusban összehasonlíthajuk az éppen felénk tartó Garradd üstököst (több Garradd nevű is van) az Eleninnel: A Garradd jövő márciusban lesz a legközelebb, és várhatóan fényesebb lesz mint az Elenin. Tehát nem a fényesség számít. Viszont tény, hogy idén az ismert üstökösök közül az Elenin lesz legközelebb a Földhöz. A távolsága ugyan közel százszorosa lesz a Holdénak, de lehet, hogy a mágikus "legközelebb" szóra kattantak rá a világvége szerelmesei.

A Google-ban az "Elenin" keresésének első oldalán azok a linkek vannak többségben, amik egyszerűen beszámolnak az Elenin pályájáról, ismert tulajdonságairól, vagy fotóiról, illetve tudományos érvekkel visszautasítják az üstökös veszélyességéről szóló mendemondákat. Hiába: a világvége tévhiteknek része az összeesküvés elmélet is, ami szerint a politikai és tudományos körök eltitkolják a helyzet súlyosságát.

Az Elenin-bolondéria csak az utolsó, és elég ártalmatlan példája a hülyeség tobzódásának (néhány tömeges öngyilkosságot azért okozhat, mint a Hale-Bopp). A hülyeség homeopátiától a pí vízig, az evolúció tagadásától a klímaváltozás tagadásáig, a rasszizmustól az egyenesen a mennyországba juttató öngyilkos merényletben való hitig számtalan változatban átszövi az életünket. Nem tudom, hogy növekedett-e az utóbbi időben, vagy csak az internet tette láthatóbbá.

Lehet, hogy valóban több a hülyeség a világban, mint mondjuk húsz éve. Olyan negatív hatásoknak vagyunk kitéve, amiket nem tudunk kontrollálni. Pénzügyi válságok, növekvő munkanélküliség, politikai bizonytalanság, környezeti katasztrófák, járványok. Márpedig az ember egy olyan állat, aki magyarázatot keres az általa nem értett, nem befolyásolható eseményekre, különösen, ha azok hátrányosan érintik.

És mivel az emberiség hosszú történelme során az eseményeket, jelenségeket, az időjárástól a betegségekig és háborúkig általában nem értették, a magyarázat szükségképpen hülyeség volt. De a hülyeség történetében az áttörést, paradox módon, a tudományok forradalma és a felvilágosodás hozta meg. Occam, Bacon, Galilei, Newton és Darwin óta ugyanis egyre inkább van alternatívája a hülyeségnek: a racionális magyarázat, vagy a tudományos módszeren alapuló vizsgálat. Ettől kezdve azoknak, akiknek legalább elvileg lehetőségük van a racionális műveltséghez való hozzáféréshez, aktívan kell a hülyeséget választaniuk.

A hülyeség választásának legfőbb oka a kényelem, a szellemi renyheség. A racionális megközelítés több szellemi erőfeszítést kíván, és kényelmetlen következményei lehetnek. A hülyeségkereskedők ezzel nagyon tisztában vannak, nagyon is racionálisan kutatják a hülyeségreklám legígéretesebb fogásait, és a fogyasztói társadalomban a hülyeségipar és -kereskedelem toleránsabb és barátságosabb része szép nevet is kapott: New Wave. (Nota bene: az öngyilkos szekták is része a New Wave-nek.)

A hülyeség tobzódásából három példát emelek ki a veszélyességét illusztrálandó. Mindhárom a tudományos eredmények tagadásán alapul, azaz nem ismeretlen okora kínál könnyű és hibás magyarázatot, hanem ismert magyarázatot utasít el a hülyeség kedvéért.

Az evolúció elméletének egyik furcsa tulajdonsága, hogy ugyan sokat küszködtek a megalkotásával, mégis nagyon egyszerű. Egy némi természetrajzi ismeretekkel rendelkező értelmes tizenévesnek könnyen el lehet magyarázni. A világ nagy részén az uralkodó ideológia ignorálja. Az iszlám tagadja ugyan, de valójában nem foglalkozik vele. (És csak elvétve akad jó biológus az iszlám világban.) A kínai univerzalizmus, a taoizmus, a hinduizmus és buddhizmus, és még egy csomó más keleti vallás figyelmen kívül hagyja, de nem tagadja. (És Dél- és Kelet-Ázsiában rengeteg a jó biológus.) A felvilágosult keresztény nyugaton viszont óriási és egyre befolyásosabb mozgalom aktívan tagadja. A probléma nem is magának az evolúciós elméletnek a tagadásával van. Igaz, a tagadók gyerekei hülyék maradnak, de ez a kisebb veszély. A nagyobb az, hogy magát a kritikus, tényeken alapuló racionális gondolkodást kell megtagadni az evolúció tagadásának érdekében. Ez viszont az egész nyugati kultúrában rombolja azt a képességünket, hogy szembenézzünk a tényekkel, és megpróbáljuk megérteni őket.

A sajtó az a képet mutatja a klímaváltozással kapcsolatos vitákról, mintha a tudományos világban a vita a klímaváltozás hívei és ellenzői, illetve a klímaváltozás emberi előidézésének hívei és tagadói között folyna. Ez nem így van. A klímaváltozás tényét tudományos körökben nem vitatják, az emeberi előidézés kétkedői pedig lényeges kisebbségben vannak, a referált publikációk száma illetve ezek idézettsége a 1-2 %-a az ember okozta klímaváltozást elfogadóiénak (link). Ehhez fontos tudni, hogy a tudományos körök a belső vitáikban nem "védik a mundér becsületét". Egy szerzőnek és egy nívós folyóiratnak vagy kiadónak a legnagyobb dicsősége olyan publikációt megjelentetni, ami tudományosan hiteles módon ellentmond az uralkodó elméleteknek: ez Nobel-díjat hoz. A politikailag nagyon óvatos ENSz IPCC jelentés szerint a klímaváltozásnak katasztrófális hatása lesz, és legalább 90 % a valószínűsége annak, hogy az emberi tevékenység okozza. Ez azt jelenti, hogy az emberi tevékenység megváltoztatásával csökkenteni lehet a klímaváltozást, és ezzel a katasztrófális hatásokat. A jelenlegi tevékenységük fenntartásában érdekelt körök: kormányok, bankok, energia- és nehézipar az állítólagos vitára és a "csak" legalább 90 %-ra hivatkozva szabotálják el a katasztrófa-megelőzést szolgáló intézkedéseket.

Az AIDS-megelőzés és gyógykezelés dél-afrikai története igazi horror. A Mandela utáni politikai vezetésbe bekerült néhány alak, többek között a köztársasági elnök és az egészszégügy-miniszter, akik nem hittek abban, hogy a HIV-fertőzés okozza az AIDS-et (link). Ezek teret engedtek a leghülyébb aktivistáknak. A szegénység, tudatlanság, babonák, az extrém afrikai férfiuralommal és egyes egyházak (pl. magának a katolikus egyháznak) kondom-ellenessége amúgy is kiváló terepet biztosít a HIV terjedésének, emellett a politikai vezetés által támogatott hülyeség becslések szerint több mint 300.000 plusz halálesetet okozott, és 30,000 és 170,000 közé becsült plusz HIV-fertőzést.

Őszintén szólva, néha kicsit egyedül érzem magam a hülyeség tengerében. És aggódom, mert nyilvánvalónak látom a kapcsolatot a hülyeség és az ember által okozott katasztrófák között. Nemcsak a hülyeség okozhat katasztrófát: a klímaváltozáshoz és az élő környezet pusztításához a teljes politikai és gazdasági szféra hozzájárul. De a hülyeség magakadályozza az előrelátást, a megelőzést, a kárenyhítést, a gyógyítást. Könnyű és rossz megoldásokat kínál.

Az egyetemi szintű műveltség valamit segíthet, de az sem gyógyír a hülyeségre. (A HIV és AIDS közötti összefüggés egyik tagadója egy kiváló korai AIDS-kutató.) A kiváncsiság, a tekintélyekkel és a könnyűnek látszó magyarázatokkal szembeni kételkedés, és a józan ész talán segíthet. Ne bízzunk olyan gyógyítóban, akinek a szakmáját jó pénzért tíz hétvégén megtanulhatjuk. Ne higgyük el, hogy a cigányok eleve lustábbak, ha ismerünk szorgalmas romát. Gondolkodjunk el a klímaváltozás problémáján akkor is, ha nem szívesen hagyunk fel az autózással és a pillepalackos víz vásárlásával. Különösen gyanakodjunk, ha valami túl sok mindenre jó. Jusson eszünkbe a számtalan példa, ami szerint a jó megoldás nem a legkönnyebb. Sőt.