Könyv 1.

2011. márc. 15.

Tim Jackson: Prosperity without growth

Én most roppant okos dolgokat írok ide, de ha még okosabbakat akarsz olvasni, ajánlom a ezt a könyvajánlót, vagy még inkább ezt a jelentést, ami tömörebb és színes szagos formában tartalmazza az egész könyv mondanivalóját.

"Ha valaki azt hiszi, hogy egy véges világban létezhet végtelen növekedés, annak vagy elment az esze, vagy közgazdász." Nyugodtan hozzátehetjük: vagy politikus. Ezt a megállapítást (nem tudom, kitől ered, nyilván többen is megfogalmazták) már sokan idézték, vezető közgazdászok is, szigorúan nem döntéshozó helyzetben.

A könyv először példákat hoz fel arra, hogy a prosperitás (az, hogy jól élünk) csak részben függ az anyagi jóléttől, különösen a nemzeti összterméktől (GDP). Magyarország már abban a sávban van, ahol nagyon jól is lehet élni, de nem élünk annyira jól, mint például a nálunk szegényebb kolumbiaiak vagy costa ricaiak: elégedetlenebben vagyunk, rövidebb ideig élünk. Kirívó példák Oroszország és a Dél-Afrikai Köztársaság, ahol az emberek sokkal rosszabbul élnek, mint a hozzájuk hasonló GDP-jű országok lakói, vagy az Egyesült Államok és az Arab-öböl országai, akiknek a lakói hasonlóan jól élnek, mint a sokkal szegényebb kubaiak vagy costa ricaiak. Utána nehezebb közgazdasági rész jön arról, hogy miért ragaszkodnak a politikai és gazdasági döntéshozók a növekedéshez. Ezt követi a növekedés kritikája: a növekedés fokozza a társadalmi igazságtalanságot, tönreteszi a bolygónkat, és már középtávon is fenntarthatatlan, a források korlátozottsága miatt. Bebizonyítja, hogy ezen a technológiai feljődés sem segíthet.

Egy kis kitérő: Gyakran olvasok olyan híreket, amik a jövő gazdasági kilátásain alapulnak. Például, hogy mennyi repülőgépre lesz szükség a világnak 2020-ra, vagy hogy a növekedés hogyan vezet az eladósodottság megszüntetéséhez. Véleményem szerint ezek közönséges hazugságok, és akik hangoztatják, azok, legalábbis egy jó részük, ezt pontosan tudják is. Azért mondják, mert ezek a jóslatok itt és most hasznot hoznak nekik. A hosszútávú beruházások nagy része, valószínűleg túlnyomó része, egyáltalán nem a jövőbeni haszonra épít, hanen a pillanatnyi haszonra.

A könyv fölvázol egy olyan gazdasági-társadalmi világrendet, ami anyagi értelemben nem növekszik, de prosperál. Itt persze óvatos a szerző: a nyomor megszüntetése, ami egyes régiókban és egyes társadalmi rétegek számára anyagi növekedés nélkül lehetetlen, az szükséges, de nem a világtermelés növekedésével, hanem igazságosabb elosztással. És a gondolatmenet visszatér az elejéhez: a gazdasági növekedés hiánya nem jelenti a prosperálás növekedésének a hiányát.

A növekedés nélküli világrend alapja a nyomor elleni küzdelem, az igazságosabb elosztás, a helyi termelés és helyi társadalmi kezdeményezések felkarolása, a társadalmi kapcsolatok erősítése, a természet védelme, a megújuló erőforrások használata, és az ehhez szükséges oktatás és tudományos kutatás biztosítása. Itt felmerül a kérdés, hogy a felvázolt világrend vajon kapitalista-e? A rövid válasz: Számít ez? Nem a kapitalizmusról van szó, hanem az emberiség prosperálásáról. A javasolt gazdasági világrend bizonyos értelemben kapitalista, mert a termelőerők egy tekintélyes része, talán a többsége is, magánkézben marad. Emellett ez a világrend nem működhet demokrácia, vagy még inkább a személyes szabadság nélkül. A szabadság nemcsak része a prosperitásnak, hanem szükség is van rá, mert mindenkinek meg kell kapnia lehetőséget, hogy tehetsége szerint hozzájáruljon a saját és embertársai properitásához.

Vajon megvalósítható-e ez a világrend? Létezik-e viszonylag békés átmenet egy ilyen világrendbe? A könyv nem adja meg erre a választ. Egy biztos: ha nem tudunk elképzelni egy fenntartható, és az emberiség többsége számára prosperitást hozó világrendet, akkor biztosan nem tudjuk megvalósítani.

Végezetül egy fontos konklúzió: ennek a könyvnek az elolvasása hozzájárult az én személyes prosperitásomhoz. Felhívta a figyelmemet arra, hogy a személyes prosperitásomat minél nagyobb mértékben függetlenítenem kell az anyagi jólétemtől. Nem arról van szó, hogy a pénz nem boldogít (egyébként tényleg nem). A könyv rávezetett arra, hogy az anyagi körülményeim mennyi lehetőséget biztosítanak a személyes boldogságom növelésére: a társadalmi kapcsolataim gazdagítására, arra, hogy megkeressem és megtaláljam az örömömet a munkámban, hogy óvjam az egészségemet, hogy barátságosabbá tegyem a személyes környezetemet.