Kutyus

2011. jún. 5.

Mi bajom van az elveszett vagy gazdira váró kutyusok facebookon való hirdetésével?

Írtam a facebookra egy posztot, hogy kíméljenek meg ezektől a hirdetésektől, mire az egyik barátom megkérdezte, hogy mi bajom van velük?

Az egyik bajom az, hogy nem érdekelnek, nem akarok kutyát tartani, és másokat sem akarok rávenni erre. Márpedig egy barát akár figyelembe is vehetné az ízlésemet, ha már barát, és megkérem rá. Ilyen az ízlésem. Nem vagyunk egyformák. A facebook ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a posztjainkat csak azok lássák, akiknek szánjuk. Valószínűleg sok barátot vesztettem el azzal, hogy eleinte teletömtem őket salsás hírekkel. Azóta nem nézik a posztjaimat, nem reagálnak semmire.

A másik bajom az édes kiskutyus hirdetésével éppen az édes kiskutyus. A "segítsünk gazdát találni az édes/szegény/szerencsétlen kiskutyusnak" egy csábító feladat. Nem kell hozzá semmi, csak két klikkelés, és máris tettünk valami igazán jót. Megveregethetjük vállunkat. És olyan édi az a kiskutyus, nem?

Hát nem. Vannak még sokkal édibbek. Pl. az az édi éhező roma kiskölök. Az a tündéri kis koszlott hajléktalan. Az aranypofi alkoholista munkanélküli. Meg az a cukorfalat reménytelen adós. Meg a saját sarunk, egy-egy elfelejtett, kellemetlen rokon. Egy barát, akinek hátat fordítottunk, amikor szüksége lett volna lett volna ránk. És a szeméttermelés, a benzinpöfögtetés, és megannyi más.

Helyes, ha van miért megveregetni a saját vállunkat. De talán nem kellene megelégedni a az édes kutyussal. És magával a klikkeléssel, mint a szeretet kinyilvánításával. Túl könnyű.

Ez alatt nem azt értem, hogy aki kutyust hirdet, az nem jó ember, csak úgy tesz, mintha az lenne. Azt szerettem volna csak megmagyarázni, hogy szerintem miért olyan népszerű ez a fajta megosztható link.

És ez az a népszerűség, ami aggaszt. A mai őrült média-világban, ha valaki valamit el akar érni (jót, vagy rosszat, vagy akármit) népszerűnek kell lenni, "sexy" gondolatot kell terjeszteni. Pl. a nukleáris erőművek bezárásáért kell küzdeni, vagy a pandák megmentéséért. De közben elkerüljük a nagyobb problémákat. A szénerőművek rövid, közép, és hosszútávon is sokkal károsabbak az egészségre és a környezetre, mint az atomerőművek. De a szén ellen, az energiaéhség ellen, vagy a megújuló eneergiaforrások kihasználásáért küzdeni sokkal kevésbé népszerű. A tengeri halászat egészében sokkal nagyobb probléma, mint néhány szárazföldi emlősfaj kipusztítása. De a panda olyan cuki.

A nukláris erőművek is veszélyesek, és a panda kipusztítása is tragégia. Csak miközben küzdünk a helyes és népszerű célért, másutt még veszélyesebben rombol a legrövidebb távú érdek.