Nyelvelés

2012. május. 9.

Egyelőre - egyenlőre

Na, most nem az észt osztom, hanem botrányos egyéni véleményt fogalmazok meg, indokolván elégtelen helyesírásomat. Ugyanis feketén-fehéren le van írva a magyar szabályok között, hogy az egyenlőre meg az egyelőre az nem keverhető össze. Én pedig összekevertem, amire kedves barátnőm felhívta a figyelmemet. Maga Grétsy professzor úr is nyilatkozott e tárgyban, és vele egyébként mindig egyetértettem.

Már írtam arról, hogy mi a véleményem a normatív (előíró) nyelvészetről. Mi magyarok nem vagyunk egyedül ezzel, pl. Franciaországban az Académie Francaise, Spanyolországban (szándéka szerint az egész spanyol világ számára) a Real Academia Española előírja a helyes nyelvhasználatot. Németországban is van elfogadott előírás (a Duden szótár), de az nem hivatalos. Az angoloknak nincs se hivatalos se másmilyen előírásuk, de valahogyan mégis tudni lehet, mi a helyes. Itthon az előírás az Akadémia "A magyar helyesírás szabályai" c. könyve.

"If it looks like duck, flies like duck, quacks like duck, it's duck." Ha kacsának látszik, úgy repül, mint egy kacsa, úgy hápog, mint egy kacsa, akkor kacsa. Ez az elv nagyszerűen alkalmazható, és szerintem alkalmazandó a nyelvhasználatra. Ha úgy mondják, hogy egyenlőre ('most még'), úgy hallják, hogy egyenlőre ('most még'), és azt értik rajta, hogy egyenlőre ('most még'), akkor egyenlőre ('most még'). Gyakran éppenséggel eggyenlőre, de ezt most hagyjuk. Soha épelméjű magyar anyanyelvű nem fogja összetéveszteni az egyenlőre = 'most még' és az egyenlőre = 'egyenlő darabokra' szavakat. Mint ahogy a többi homonímát, azaz egyenlő alakú szavakat sem, pl ár = 'áradás', ár = 'fizetendő ellenérték' szavakat sem.

Az egy más kérdés, hogy 100-200 évvel ezelőtt az egyelőre - egyenlőre még mást jelenthetett, sőt lehet hogy vannak térségek, közösségek, ahol ma is mást jelent, és tényleg azt modják, hogy egyelőre. Én még ezt sose hallottam, de valószínüleg esélyem se volt rá, mert azt hallottam helyette, hogy egyenlőre.

Mivel szeretem érhetően kifejezni magam, és azt írni, amit gondolok, illetve azt, amit mondanék, maradok a hibás egyenlőre alaknál. Mindenki meg fogja érteni, és még örül is, hogy jobban tudja nálam a helyesírást.

Egyenlőre. Amíg a következő "A magyar helyesírás szabályai" könyvben el nem fogadják az élő beszéd, az általános nyelvhasználat eme változását, amint ahogy azt pár évtizedes (vagy egy-két évszázados) késéssel rendszerint meg is teszik.