Politika, világ

2013. jan. 4

Gyógyászat, szeretet, és egyéb hülyeségek

Előre figyelmeztetem a kedves olvásót, a gyógyászati példa csak ürügy az írásra. A továbbiakban a "hülyeség" szó helyett gyakran az "esztelenség" szót fogom használni, mert az kevésbé sértő annak, aki, — szerintem —, esztelen gondolatokat fogad el és terjeszt.

Nemrég konfliktusba kerültem egy kedves barátnőmmel. Kínlódom a hátammal, és felajánlotta, hogy pránanadi módszerrel megkezel. Viszautasítottam. Ezzel egyrészt megbántottam, mert sok időt, energiát, pénzt, odafigyelést, szeretet fektetett be a tanulásba, és pusztán jóságból, azaz ellenszolgáltatás nélkül, szívesen megkezel. Egészen pontosan: az ellenszolgáltatás az, hogy megkezelhet, hogy tudásával és szeretetével hozzájárulhat ahhoz, hogy egészségesebb legyek. Másrészt pedig fafejűnek, merev, bigott gondolkodásúnak vél. Attól, hogy én a tudományos dolgokban hiszek, nem kellene elutasítanom valamit, amiben más hisz, és ami, szerinte, nyilvánvalóan működik. És valamilyen mértékeben biztos működik; elég sok adat gyűlt már össze a placebó hatásról.

Ráadásul ez egy valódi konfliktus, mert nekem is rosszul esik, hogy megbántom. És tényleg nehéz elfogadhatóan elmagyarázni, hogy miért vagyok ilyen merev. Annál is inkább, mert korábban nem voltam az: éppen ő kezelt (orvosok és fizikoterapeuta mellett), amikor pár éve szintén sokat kínlódtam a hátammal. Sőt, még egy bevezető pránanadi tanfolyamra is elmentem, hadd lássak belőle valamit.

Az a bizonyos tanfolyam ugyan sokat ártott a pránadani megítélésének, de nem az a fő dolog. Sokkal inkább a hülyeség terjedése, a hamis állításokon alapuló vélemények, hiedelmek miatt vagyok merevebb. Persze a pránanadi veszélytelen más babonákhoz képest, mint amilyen például a tudományellenesség, de a legrosszabb rossz a nacionalizmus, a rasszizmus, a vallási türelmetlenség és bármilyen kirekesztés alapjait jelentő hiedelmek.

A hülyeség átszövi a mindennapjainkat.
- Amerikában a fegyvertartás miatt van annyi gyilkosság - Könyörgök, nézzék már meg a statisztikákat, elérhetők az interneten! Finnországban majdnem annyi fegyver van magánkézben, mint az USÁ-ban. Kubában szigorú rendőrállam van. Dél-Amerikában szigorúbbak a fegyvertartás szabályai, mint nálunk.
- Mi magyarok különösen tehetségesek vagyunk a tudományban - Az egyetlen Szentgyörgyi tényleg itthon dolgozott, amikor megkapta a Nobel-díjat. Az összes többi legkésőbb az egyetemi éveinek végén külföldre ment, részben vagy nagyrészben az antiszemitizmus miatt.
- A zsidók különösen összetartók - És a kínaiak? A lengyelek? Az arabok? A jezsuiták? A biciklisták?
- A muzulmánok a vallásuk miatt különösen hajlamosak arra, hogy terroristák legyenek - És a baszkok? Az írek? Az oroszok? Az észak-koreaiak? Tessék már egy kicsit szétnézni a történelemben, vagy legalább elolvasni a terrorizmus címszót egy enciklopédiában!
- A romák vérében van a bűnözés - Javaslom az Index idevágó cikkét. Persze, az Index liberális, de különösen elgondolkoztató lehet az az utalás, mely szerint a lakosság három százalékát kitevő kanadai őslakosok a kanadai börtönlakók húsz százalékát adják.
- A homeopátiában van valami - Ha hatóanyag nem is. Ezt a nézetet, döbbenetes módon, több biológus kollégám is osztja.

E nézetek társadalmi veszélyessége különböző, bár egyiké sem elhanyagolható. A politikai természetű hülyeségekben közös a saját közösségünk felértékelése, illetve a problémákért való felelősség áthárítása más közösségekre. De minden esztelenségben közös a könnyű magyarázat vagy megoldás keresése, a kritikus gondolkodás hiánya.

A nehéz problémák okát megtalálni nem könnyű, a megoldásuk pedig biztos, hogy nehéz. Teljesen reménytelen másban keresni a hibát, és mások kirekesztésében a megoldást. A zsidók állítólagos összetartása a magyarok, a "mi" összetartásunk hiányára reflektál. Miért osztanak meg minket oly sok kérdésben és olyan mélyen a politikai nézetek, a társadalmi-kulturális háttér, stb. különbségei? Hogyan lehet ezen segíteni? Mit kell nekem tennem a megosztottság ellen? A cigánybűnözés emlegetése a romló közérzetünkre, ezen belül a csökkenő biztonságérzetünkre reflektál. De vajon miért romlik a közérzetünk? Van-e ehhez bármi köze a cigányoknak (albánoknak, bélyeggyűjtőknek)? Egyáltalán romlik-e a közbiztonság? Mit kell nekem tennem a saját és környezetem romló közérzete ellen?

Ez az a szellemi környezet, amiben egy olyan ártalmatlan, sőt szeretetteljes dolog, mint egy pránanadi kezelés felajánlása, konfliktust okoz. Azért, mert úgy gondolom, hogy társadalmi bajaink egyik fontos forrása az esztelenség, és nem vagyok hajlandó partner lenni olyasvalamiben, amiről felismerem, vagy felismerni vélem, hogy az. Egy csomóról persze nem ismerem fel. Sőt, én is dajkálok egy sor hülyeséget, amire, jó esetben, mások mutatnak rá. Egy jottányival sem érzem különbnek magam bárkinél a felismert esztelenség elutasítása miatt.

Ami segít az esztelenség felismerésében, az a kritikai gondolkodás. Ez azt jelenti, hogy egy állításról nem hiszem el, hogy igaz, amíg nem bizonyosodik be, hogy az. A gyakorlatban persze legtöbbször nem tudom megítélni, hogy egy pl. tudományos állítás igaz-e, de azt igen, hogy a tudományos közösség szerint az-e? És ebben megbízom, mert tudom, hogy hogyan működik. Azt is tudom, hogy tévedhet. De például egy tévedhetetlen állítás szinte biztos, hogy téves, vagy lagalábbis roppant gyanús. Ugyanis azt állítja magáról, hogy az igazsága túl van a vizsgálhatóságon. Ugyancsak gyanús, hogy ha pl. egy gyógymód, a tudományosan elfogadott gyógymódokkal szemben, könnyen megtanulható, könnyen alkalkalmazható, és majdnem mindenre jó. A homeopátiáról konkrétan tudom, hogy nem állja ki a kettős vakpróba vizsgálatot. A kettős vakpróba nemcsak azt vizsgálja, hogy A és B eljárás hatékonysága különbözik-e, hanem azt is, hogy a különbözőség függ-e attól, hogy a páciens, illetve a kísérletet végző szemény tudja-e, hogy melyik eljárást alkalmazzák éppen.

A kritikai gondolkodás nem jó és nem is való mindenre (pl. nem lehet szerelmesnek lenni, ha kritikailag értékelem szerelmem tárgyának minden állítását), és nincs ember, aki mindig képes alkalmazni, amikor szükség lenne rá. Részben azért, mert fárasztó. De nagy igazságok elfogadása vagy elutasítása esetén feltétlenül hasznos legalább megpróbálkozi vele. A tudományos képzettség segíthet, de gyakran egyáltalán nem véd meg a hülyeségtől.

És még egy fontos dolog: a helyes ítélet kialakításához a kritikai gondolkodás nem elég. Ugyanilyen fontos a szeretet, az emberség, az együttérzés, a magunk és mások iránti tisztelet. Pont ettől lehet egy kritikusan gondolkodó ember fafejű, merev, bigott, szeretetlenül elutasító.

E konfliktus feloldására nem tudok tanácsot adni magamnak, és másoknak még kevésbé. De ennek a posztnak az írása segített abban, hogy áttekintsem az ezzel kapcsolatos gondolataimat, érzéseimet. Talán másnak is segíthet valamennyit.