Túl sok infó!

2011. szept. 13.

— Túl sok info! — figyelmeztett néha a barátnőm. Könnyű dolga volt, mert utána egy darabig jobban figyeltem az ízlésére. Viszont ha interneten nézek valamit, nagyon gyakran találkozom túl sok infóval, és hiába mondanám, hogy túl sok info, továbbra is árad túl sok infó.

A Wiki "information overload", azaz "információ-túlterhelés" címszavából megtudtam, hogy ez a kifejezés már jóval az internet előtt megjelent, valamikor az 1950-es években, és az egyik fő gondolata Alfin Toffler 1970-es Future Shock c. könyvének.

Az információáradat komplex jelenség. Néhány fontos eleme, a Wiki cikke alapján:

  • Az infomáció-előállítás sebessége növekszik. Azaz nemcsak a mennyisége növekszik, hanem a mennyiség növekedésének az üteme is.
  • Az interneten egyre könnyebb újraközölni, tovább küldeni, szaporítani a már meglévő tartalmat. Ezzel nem keletkezik új tartalom, csak több helyen jelenik meg.
  • Egyre több információs csatorna áll rendelkezésre. Plakát, szórólap, újság, színház, mozi, tévé, internet, mobil internet, az interneten belül levelező rendszer, keresők, közösségi portálok, hírszolgáltatás, stb.
  • Óriási mennyiségben növekszik a hozzáféhető, kereshető infomáció.
  • A információ nagy része "nyers", nincs jól kezelve, gyakran hibás. Nem tartalmazza az összefüggéseket, a lehetséges strukturákat, pl. az ellentmondásokat, a források viszonyát egymáshoz, átfogóbb jelenségekhez való illeszkedési lehetőségeket.
  • Sokkal nehezebb hozzáférni jó információ-kezelő eljáráshoz vagy jól kezelt információhoz, mint "nyers" információhoz, adatmorzsához.

Három internetes példát mutatok a jelenségre, kettő a Google-hoz kötődik, egy a Facebookhoz. Az első két esetben hozzáteszem, hogy hogyan próbálom csökkenteni a leírt problémákat.

Google: Kiegészítő zenei infók

Mindenféle jó afro-latin és egyéb zenéket keresek és találok az interneten. Ugyanakkor kíváncsi vagyok arra, hogy kik adják elő, mármint az együttesek nevén túl, hol és mikor jelent meg, mi a szövege, amit hallás után nem értek, és néha azt is, hogy mi a zenéhez tartozó táncstílus.

Ha rákeresek a Google-ban a szám címére és előadójára, az alábbi eredmények jelennek meg:

  • Hol vásárolhatom meg a cédét? Itt megvan a cédé néhány fontos adata, de review csak kivételes esetben, és általában az együttes tagjai és a szerzők sincsenek meg.
  • Hol tölthetem le a számot illetve a cédét? Itt még kevesebb a kiegészítő infó.
  • Olyan helyek, ahol a szöveget ígérik. Jobb esetben ott is van a szöveg, de általában csak a helye, ahová beírhatom, illetve még telefoncsengő dallamot (ringtone) is rám akarnak sózni. Ha lenne is szöveg, meglepően kevés a kiegészítő info, rendszerint csak a cím és egy előadó. A szöveg néha elképesztően hibás, vagy nem az, amit keresek.
  • YouTube. Itt meghallgathatom a számot, és szerencsés esetben kiegészítő infót is találok a feltöltő leírásában vagy a kommentárok között.
  • Képek. Ez nagyon hasznos lehet, mert nagy ritkán a cd hátoldala is megvan, és előfordulhat, hogy olyan lapon van a kép, ahol review és egyéb hasznos infó is van.
  • Review site. Persze hogy ez a legjobb, de a legritkább is.

A bosszantó a dologban, hogy az első három fajta eredmény óriási tömegben jelenik meg. A kilistázott lapok nagy része ugyanazokat a forrásokat linkeli, azaz minden forrás tucatszámra jelenik meg. (Lehet, hogy százszámra, nincs kedvem ellenőrizni.) Ha azzal a trükkel próbálkozom, hogy beírom a keresőbe, hogy szöveget vagy review-t keresek, semmire sem megyek, mert ezek a szavak mindenhol előfordulnak, érdemi tartalom nélkül.

A megoldás kényelmetlen, és néha elég időt rabló. Ha értek egy darabot a szövegből, vagy van valami kiegészítő infóm - akár csak sejtésem -, arra keresek rá: ilyenkor rögtön kiderül, ha nem talál a Google szöveget a neten. De gyakran tízpercekig eltart mire feladom: nem lesz itt semmi értékes infó. Aztán pár hónap múlva megpróbálom úrja, ha tényleg fontos. És gyakran nem hiába.

Egy Roger McNamee techno guru azt magyarázta a TED előadások egyikén hogy a klasszikus google keresésnek, azaz az index-keresésnek, befellegett. Túl sok szó van a netre feltöltve.

Facebook: üzenőfal

Itt majdnem kizárólag csak olyan tartalmak jelennek meg, amiket te választasz: megkeresett vagy visszajelölt ismerősök, csoportok és lájkolt oldalak üzenetei. Persze jöhetnek spamek, sőt vírusos spamek is, de egyenlőre nem olyan vészes.

Ami vészes, az az ismerősök, csoportok és a lájkolt oldalak terméke. Ugyanis ismerősnek választás vagy lájkolás előtt nem tudod, mit kaphatsz majd.

  • Napi három gazdátlan kiskutyus, illetve támogatásra szoruló beteg gyerek, megszorozva az aktív lágyszívű ismerősök számával.
  • Negyvenhét szám a YouTube-ról. Biztos van közte jó is, de kinek van ideje meghallgatni?
  • Rengeteg jó humor. Szerintük.
  • Tanulságos idézetek és történetecskék. Olyan laposak, hogy naponta százat tudnék gyártani belőlük, ha nem restellném. És a felét még lájkolom is, empátia okán.
  • Szép képek: giccsparádé.

A félreértést elkerülendő: nem arról van szó, hogy ismerőseim nem érik el rettentő magas kulturális színvonalamat. Csak arról, hogy más az ízlésünk, és az üzenőfal lehetőségeit kihasználva megosztjuk gondolataink egy részét.

Egy másik fajta kéretlen info az üzlet, barátság helyett. Szeretem, ha az üzlet elválik a személyesebb kapcsolatoktól, ha tudom, hogy valaki a pénzemre pályázik (megfelelő szolgáltatás ellenében) vagy a társaságomra, szellememre, személyemre, stb. Egyikkel sincs bajom, csak ne keveredjen össze. Bizonyos ismerőseimtől naponta több üzenetet kapok, de kizárólag olyat, ami anyagi érdekeltséget fejez ki. Egy dj-től ez természetes: tudni akarom, amit közölni akar, hogy, mikor, hol tart bulit. Egy potenciális táncpartner vagy egy potenciális barát/barátnő esetében nem vagyok naponta többször kiváncsi arra, hogy mit ad el éppen.

Megoldás van, többféle is. A facebook maga egyre jobb beállításokat tesz lehetővé, amivel szűrhetem az infót. Csúnyán hangzik, de legjobb a barátok szűrése: elrejtem a feljegyzéseiket. Ettől még látják az általam szolgáltatott infót, ha nem rejtették el ők is, és a célzott üzenetek még bejönnek. Sajnos azok között is sok az üzleti, de korántsem annyi, mint az üzenőfalon. Emellett vannak olyan böngésző kiegészítések, amik szűrik a facebookot. Én a Social Fixer (socialfixer.com) nevűt használom, ami korántsem tökéletes (a facebook esetében ilyen elvileg sem létezik), de erre-arra jó.

Google Earth: Panoramio képek

A Google Earth-ben néha megnézem, hogy hova készülök, de inkább azt, hogy hol voltam, és hogy hova szeretnék menni. Santiago de Cubában térkép és kérdezősködés nélkül eltalálnék a Casa de la Trovába. A sok fotó az egyik nagy értéke a Google Earth-nek: rögtön emberközelbe hozza a térképet vagy műholdképet. A képek eloszlása nagyon egyenetlen: Fekete-Afrikában, Amazóniában vagy Szibériában fél-magyarországnyi területek maradnak egyetlen fotó nélkül, míg a nyugati nagyvárosok turistalátványosságainál minden négyzetméterre jut néhány. Ráadásul elég rossz a Google Earth fotókat mutató skálázása: gyakori, hogy egy hatalmas terület üresnek látszik, pedig van hozzá fotó.

Ha kevés a fotó, szinte mindegyik tényleg jó. Mi is az, hogy jó? Az, hogy informatív. Azt mutatja meg, ami jellemző a helyre: a tájat, a növényzetet, esetleg őshonos állatfajokat, emberi környezetben az építményeket, és persze embereket. Sokat javít, ha van címe a fotónak. Érdekes példával szolgál Észak-Korea. Oda jó fotókat a kínaiak töltenek fel, valószínűleg azért, mert ők eljutnak olyan helyekre, ahová más turista nem, és tőlük kevésbé tartanak a helybeliek.

Rossz fotó a tenger ködben, a naplemente és a napfelkelte, barátunk/házastársunk a homokos tengerparton. Ezek ugyanis arról tájékoztatnak, hogy a ködön korlátozottan lehet átlátni, valamint alacsony napállásnál a vörös fény az uralkodó. Barátunk/házastársunk sem jellemző a helyre, mert mire felkerül a fotó a netre, már nem áll ott a tengerparton. Ugyancsak rossz a rossz minőségű fotó, pl. 10000 m magasról, fátyolfelhőzeten és a repülőgép koszos ablakán kereszül. Van olyan fotó is, ami önmagában nem rossz, de azért nem elég informatív, mert van egy csomó jobb a környéken. Amikor nézem a Google Earth-öt, nem tudom eldönteni, hogy egy adott helyre feltöltött 47 fotó közül melyik az a 3, amit érdemes megnézni, amíg meg nem nézem az összeset. Különösen rossz az a fotó, ami rossz helyen van. Egy angol híd a sivatagban: vandalizmus, de nem kihívás, amíg elég ritka. De egy sivatagi rom fotója a sivatagban, oda helyezve, ahol nincs rom, már komoly következményekkel járhat.

A képfeltöltésben az információs túlterhelés egyik bajnoka az "ABC DEF" nevű Panoramio felhasználó. 2011. december elején több mint 65 ezer képe volt feltöltve a Panoramióra. Amerre jár, 20-50 m-enként elhelyez egy fotót, gyakran cím nélkül. Általában középgyenge turistafotó minőségűt, ami tömegben riasztóan rossz. És időnként rossz helyre. Nem sokat téved, egy-két utcát. Éppen eleget. A képeihez sok hozzászólást kap, amikor néztem, már kétezernél többet. Nagyobb részük korholó, kisebb részük mocskolódó, de akad köztük valódi hálálkodó, dícsérő is.

Lírai utóhang

Két dolgot mindig észben kell tartanom: 1. Nem kötelező az internet használata a szabadidőben. 2. Azok a szolgáltatások, amikért nem kell fizetnem, nem azért vannak, hogy nekem jobb legyen az életem, hanem azért, hogy reklámipar jobban tudjon manipulálni.