Mi ebben a jó?

2009. dec. 3

Mármint nekem. De nyilván nem vagyok egyedül, különben nem lenne annyi salsamániákus. Először is a jó csajok közelsége. Ezt a gondolatot érdemes jobban kifejteni, úgyhogy erre még visszatérek.

Mi a jó a kubai zenében és táncban? Mert persze a zene és tánc általában jó, és egy csomó salsás mást is táncol, népi tánctokól a versenytáncon keresztül a hip-hopig, de mi a kubai specialitás?

Kultúra

Borhidi professzor, idősebb botanikus-növényökológus kollégám, aki éveket töltött Kubában, egy ízben kifejtette nekem, hogy nekünk magyaroknak nagyon erős affinitásunk van a mediterrán kultúra iránt (vö. bor, női szépségideál, stb.). És a kubai kultúra elsősorban mediterrán, pontosabban spanyol. Ez a spanyol alap szineződik át az afrikai kultúrákkal, amiket a rabszolgákkal importáltak Kubába, és ez az alap közvetíti számunkra vonzó exotikumként. Úgyhogy könnyen be tudjuk fogadni a kubai kultúrát, amihez hozzájárulnak bizonyos hasonlóságok is. Kuba nagysága és lakossága kb. akkora, mint Magyarországé, és meglepően hasonlók a forradalmi-szabadságharcos hagyományok, a költészet jelentős szerepe, a nemzeti büszkeség, ráadásul a szocializmus nagyon is ismerős a számunkra. Emellett, közös szocialista múltunknak köszönhetően, évtizedeken keresztül Kubával volt a legtöbb személyes és kulturális kapcsolatunk az Újvilágból.

A kubai kultúra elképesztően változatos. Az európai elem korántsem csak spanyol. És a spanyol is kasztlíliai, andalúz, katalán, galíciai, baszk, vagy Kanári-szigeti, és paraszti, városi, vagy arisztokrata. Ezeket a különbségeket a kubaiak gyakran ma is számon tartják. És jött Kubába európai mindenhonnan, pl. Itáliából, Franciaországból, Írországból. Sok francia ültetvényes és városi ember települt át Haitiból az ottani forradalom idején, a rabszolgáikkal együtt. És sokan jöttek Jamaicából és Latin-Amerikából, főleg az aktuális polgárháborúk idején, haladó szellemű menekültek. Emellett nagyon erős az USA hatása, Hatvan éven keresztül az amerikaiak diktáltak Kubában, és a kubaiak Amerikába mentek pénzt keresni. Én Kubában találkoztam először amerikai kilinccsel és vécével.

Az afrikai elem sem egyszerűen afrikai. Az ibók és jorubák közti különbség akkora, mint a magyarok és a csehek közti. A mandingák és congók közti meg akkora, mint a svédek és az indiaik közti.

És ne feledkezzünk meg a kínaiakról sem. Igaz, hogy a kubaiak genetikailag kb. 4%-ban kínaiak, a rabszolgafelszabadítás után hozták be őket olcsó munkaerőnek, de Kubában esélyük sem volt enklávékat alakítani. Kuba egyszerűen felszippantotta őket. És vannak még arabok, indiaiak, zsidók, stb.

És ezek mind kubaiak. Mind hozott valamit a hazájából, és miközben kubaivá váltak, alakították és gazdagították a kubai kultúrát. Noha az őslakosokat még a XVI. sz-ban kiirtották, ők is otthagyták kulturális lenyomatukat, földrajzi nevekben, egy-két hangszer és szokás formájában.

Tehát a kubai kultúrában az egyik vonzó elem a változatosság. A másik az egységesség. Ugyanis a kubaiak kialakítottak olyan sajátos kulturális kifejezési formákat, amik egységbe foglalják és ötvözik a különböző gyökerű elemeket. Ezek közül a formák közül a legjobban hozzáférhető számukra a zene és a tánc. Ezek a legfontosabb kubai kulturális exportcikkek az egész világ számára. Kubából ered a a rumba, cha cha chá és mambó zene és társastánc, a salsa és a reggaeton fele (a kubaiak szerint mindkettő tisztán kubai találmány), újabban a timba, és szegről végről a bachata is, ami Santo Domingóból terjedt el. A kubai zenészek az egész világtól tanultak, és ezt nem is titkolják, folyton mindenhonann idéznek, de az egész világ is rengeteget vett át Kubából, már a XIX. sz. végétől kezdve, sokszor úgy, hogy nem is tudnak róla.

Son, casino, timba

Azaz nem salsa. Igaz, a salsa félig kubai, és nagyon is visszahatott a kubai populáris zenére és táncra, de azért azért más.

Apropó populáris. Egy életből vett illusztráció. Tibor barátommal benézünk Kecskeméten a főtéren a könyvesboltba. A zenei részlegben nézegetjük a cédéket, akad köztük egy, aminek a címe "Salsa, soca, lambada". Megkérdezzük az eladónőt.
— Mi az a soca? A salsát és lambadát ismerjük, de a socát nem.
— Nem tudom, megkérdezem a kolléganőmet. — hátraszól a raktárba — Böbe!
Böbe kisvártatva érkezik. Szép fekete haj, ovális arc, fekete szemek vékony, fekete keretes szemüveg mögött, szigorú, keskeny száj.
— Kezit csókolom! Mi az a soca? — A szigorú keskeny száj, szemközt a Kodály Intézettel, lefittyed.
— Olyan kommersz riszálós.
— Az jó, azt szeretjük! — kiált fel Tibor, majd látván Böbe döbbenetét — Miért, kegyed nem tud riszálni?

Úgy tudom, a danzón volt az első olyan kubai zene, ami világosan két részből állt, egy európaiasabb hangzású danzából, és egy ritmikusabb részből, közte világosan jelzett töréssel. A son, cha cha chá, casino és timba megőrizte ezt a mintázatot (Arsenio tiszta montunói kivételével). Ez a mintázat tette lehetővé, hogy ne egy stílusban táncoljanak ezekre a zenékre, hanem legalább kettőben, egy elegáns és egy afrósabb stíluban. A timbában szinte kötelező a mambo és a rumba is (nem a társastánc, az a boleróra táncolt lassú sonból alakult ki, hanem valami afro).

Na ez az, amitől ezek a táncok annyira jók. Egy számban sokféle dolgot lehet (sőt ajánlott) táncolni, ami azt jelenti, hogy sokféleképpen lehet viselkedni, sokféle viszonyt lehet megmutatni. Ezt a sokféleséget szeretem a kubai táncban, és ezt hiányolom a salsából, ami persze szintén nem unalmas, de korántsem olyan komplex, mint a kubai tánc.

Ez persze azt is jelenti, hogy pl. a timbát a végtelenségig lehet tanulni, mert bármi újat tanul az ember (son, mambo, cha cha chá, casino, changüí, guaguancó, columbia, reggaeton, orisha, palo, conga, stb.), azt bele lehet komponálni a táncba, gyakran pont azon a helyen, ahová a zenészek szánják. Merthogy a kubai számok úgy vannak megírva, hogy a táncstílusra utaló zenei motívumok és szövegek benne vannak. Igaz, sok zenehallgatás kell a megértésükhöz, és ebben éppúgy a kubai tanárokra vagyunk utalva, mint a tánctanulásban.

A jó tánchoz partner is kell. Szerencsés véletlen, hogy itthon a kubai salsa a legnépszerűbb (általában ez nem így van külföldön), és egyre többen járnak olyan workshopokra, amin nemcsak casinót lehet tanulni, hanem a többi stílust is. És növekszik a timba népszerűsége, nálunk is, és nemcsak Miamiban van már timbát játszó csapat, hanem, meglepetésre, Svédországban is, a Calle Real. Itthon a Latin Combo, ami alapvetően teljesen hagyományos zenét játszik, egy jó buliban úgy épít fel egy-két számot, hogy kerül bele minden, csak bírjuk végig.

Táncóra, workshop, buli, bolondok között

És most jön az igazi válasz a címben feltett kérdésre: Mi ebben a jó? Csinálni. Ami jóval több, mint a zene élvezete és a tánc. A többlet: együtt lennni a többi bolonddal.

A táncosok között másképp viselkedem, mint egyébként, és ezzel nem vagyok egyedül. Nagyjából azt csinálom, ahogy egyébként szeretnék, de nem lehet, vagy nem merek. Szemtelen vagyok, humoros, és ügyes, laza és férfias (csak szerényen). A többi szemtelen, humoros, ügyes, laza és nőies vagy férfias táncos között. Itt élem ki magam. Bizonyos értelemben itt élek igazán.

Apropó nőies. Mint tudjuk, a kubai nők a legszebbek a világon. Vannak ugyan akik azt mondják, hogy a brazilok — ezt nem tudom cáfolni, de szívesen megvizsgálnám a kérdést. (Ha szerinted a magyarok, olaszok, grúzok, svédek, tháiok, stb. a legszebbek, azzal is egyetértek, ebben az ügyben opportunista vagyok.) Egy ízben éppen várakoztam Vedadóban (Havanna), és azzal ütöttem el az időt, hogy kitaláljam, miért annyival vonzóbbak a kubai nők, mint mások. Nyilván a nőies viselkedés miatt, de pontosan miért? A forgalmas havannai utcán a legfeltűnőbb különbség, mondjuk a Nagykörúttal szemben, a tartás volt. A kubai nők legalább fele szép tartással közlekedik. Kiemeli a mellét, leejti a vállát, kicsit kidugja a fenekét, és hagyja, hogy mozogjon. Ez nem a csábító riszálás, csak a közlekedés. A másik különbség a mosoly. Ha a nők (és ugyanígy a férfiak) valami olyat látnak-hallnak, amit kellemesnek találnak, azonnal elmosolyodnak. Egyébként elég flegmák, fáradtam mennek a dolguk után, de nem spórolnak a mosollyal.

Nagyjából így van a táncosok között is. A nők a legjobb formájukat hozzák. A metrón, vagy autóban vagy az utcán még beleszürkülnek a tömegbe (fontos kivételekkel, de most nem ez a téma). De a táncosok között átváltoznak nővé. Jó nővé. Van, akinek ez gerincvelői reflexből megy, van, aki évekig tanulja, de a többségnek sikerül. És én szeretek jó nők társaságában lenni. Különösen, ha lehet velük táncolni és évődni. A részleteket hagyjuk, nem publikus. De milyen jó!